Lent a vén Doberdón fütyül a szél,
elkerül az álom, nem alszom én.
Rőzselángja 1 mellett dúdolgatom 2,
sújt engem az élet, fogoly vagyok.
Kis tanyám a régi, cseréptetős
szomszédom egy régi jó ismerős.
Asztalomon ott áll amint szokás
egy üveg kadarka, s fehér kalács.
Asszonyom ruhát varr a kis padon
én a hamvas ajkát csókolgatom.
Átölele tartom kis gyermekem,
ő a szabadságrol beszél nekem.
Megzörren az ablak, felébredek
álmos két szememből a könny pereg.
Álom volt csupán hogy szabad vagyok,
sújt engem az élet, fogoly vagyok.
Lassan évek multán időm lejár,
bezörgetnek hozzám, szabad vagy már.
Elindulok lassan hazafelé,
a sok ismerős már nevet felém.
Templom elé érve térdre rogyom 3,
reszkető kezekkel imádkozom.
Imádkozom hozád bűneimért
Imádkozom hozzád kegyelemért.
elkerül az álom, nem alszom én.
Rőzselángja 1 mellett dúdolgatom 2,
sújt engem az élet, fogoly vagyok.
Kis tanyám a régi, cseréptetős
szomszédom egy régi jó ismerős.
Asztalomon ott áll amint szokás
egy üveg kadarka, s fehér kalács.
Asszonyom ruhát varr a kis padon
én a hamvas ajkát csókolgatom.
Átölele tartom kis gyermekem,
ő a szabadságrol beszél nekem.
Megzörren az ablak, felébredek
álmos két szememből a könny pereg.
Álom volt csupán hogy szabad vagyok,
sújt engem az élet, fogoly vagyok.
Lassan évek multán időm lejár,
bezörgetnek hozzám, szabad vagy már.
Elindulok lassan hazafelé,
a sok ismerős már nevet felém.
Templom elé érve térdre rogyom 3,
reszkető kezekkel imádkozom.
Imádkozom hozád bűneimért
Imádkozom hozzád kegyelemért.
×
![]()
Le seguenti note al testo si rivolgono a chi abbia qualche conoscenza, anche di base, della lingua ungherese e intendono dar conto di qualche incertezza nel testo così come riportato dalla fonte. Il testo sembra essere stato trascritto a memoria da qualcuno che lo ha ascoltato molti anni fa, durante il servizio militare, e appare come scritto da qualcuno che non scrive più usualmente l'ungherese (gli errori di ortografia sono stati, come già specificato, corretti).
[1] In rözselángja è presente il suffisso possessivo di III persona singolare (-ja) che non appare giustificato dal significato: “accanto al suo fuoco di sterpi”, alla lettera.
[2] Il verbo dúdolgat “canticchiare, canterellare” appare qui munito della desinenza della I persona singolare del presente indicativo della coniugazione oggettiva, che richiederebbe un complemento diretto. Non essendo presente, dovrebbe a rigore recare la desinenza della coniugazione soggettiva (propriamente: dúdolgatok). Ma è pur vero che, nell'ungherese parlato, le due coniugazioni verbali non vengono spesso rispettate.
[3] Il medesimo caso: anche qui il verbo rogy sta alla coniugazione oggettiva quando dovrebbe stare a quella soggettiva, essendo intransitivo (rogyok).