| BULGARO / BULGARIAN / BULGARE / BULGARIA
|
AUSCHWITZ | АУШВИЦ [1] |
A SZÉLBEN LEVŐ GYERMEK DALA | ПЕСEНТА НА ДЕТЕТО ВЪВ ВЯТЪРA |
| |
Más ezerrel együtt haltam meg, | Умрях с още стотици, |
Gyermekkoromban haltam meg | Умрях, когато бях дете |
A kéményen keresztüljárva | В дим през комина, |
És most a szélben vagyok, | И сега съм във вятъра, |
És most a szélben vagyok. | И сега съм във вятъра. |
| |
Auschwitzben nagyon havazott, | B Аушвиц падаше снягът, |
Lassan mennybe szállott | Димът се издигаше бавно |
A füst a kemény télnapon | В студения зимен ден, |
És most a szélben vagyunk, | И сега съм във вятъра, |
És most a szélben vagyunk. | и сега съм във вятъра. |
| |
Auschwitzben sok ember volt | B Аушвиц, колко много хора |
Fájdalmas és síri csendben, | В само едно голямо мълчание |
Ez furcsa, itt a szélben | Странно е, все още не мога |
Még nem mosolyoghatok, | Да се усмихвам тук във вятъра, |
Még nem mosolyoghatok. | Да се усмихвам тук във вятъра. |
| |
Én kérem, hogy ölheti | Питам, как може човек |
Az ember a testvérét, | Да убива своя брат, |
Mégis a szélben vannak | И все пак сме милиони |
Milliók füstben és porban, | В прах тук във вятъра, |
Milliók füstben és porban. | В праџ тук във вятъра. |
| |
És még dörög az ágyú, | Пак оръдието гърме, |
Még nem vérrel torkig | Все още не е сит |
A vérszomjas emberállat | На кръв, човеският звяр. |
És még a szélben vagyunk, | И все пак вятърът ни носи, |
És még a szélben vagyunk. | И все пак вятърът ни носи. |
| |
Én kérem, mikor ez lesz? | Питам – кога ще бъде? |
És mikor tanul az ember | Кога човекът ще се научи |
Ölés nélkül békén élni | Да живее и да не убива, |
És el fog állni a szél, | И вятърът ще се успокои, |
És el fog állni a szél. | И вятърът ще се успокои. |
| |
Én kérem, mikor ez lesz? | Питам – кога ще бъде? |
És mikor tanul az ember | Кога човекът ще се научи |
Ölés nélkül békén élni | Да живее и да не убива, |
És el fog állni a szél, | И вятърът ще се успокои, |
És el fog állni a szél. | И вятърът ще се успокои. |
| |
| |
Pesenta na deteto văv vjatăra
Umrjax s ošte stotici,
Umrjax, kogato bjax dete
V dim prez komina,
I sega săm văv vjatăra,
I sega săm văv vjatăra.
V Aušvic padaše snjagăt,
Dimăt se izdigaše bavno
V studenija zimen den,
I sega săm văv vjatăra,
I sega săm văv vjatăra.
V Aušvic, kolko mnogo xora
V samo edno goljamo mălčanie
Stranno e, vse ošte ne moga
Da se usmixvam tuk văv vjatăra,
Da se usmixvam tuk văv vjatăra.
Pitam, kak može čovek
Da ubiva svoja brat,
I vse pak sme milioni
V prax tuk văv vjatăra,
V prax tuk văv vjatăra.
Pak orădieto gărme,
Vse ošte ne e sit
Na krăv, čovekijat zvjar.
I vse pak vjatărăt ni nosi,
I vse pak vjatărăt ni nosi.
Pitam – koga šte băde?
Koga čovekăt šte se nauči
Da živee i da ne ubiva,
I vjatărăt šte se uspokoi,
I vjatărăt šte se uspokoi.
Pitam – koga šte băde?
Koga čovekăt šte se nauči
Da živee i da ne ubiva,
I vjatărăt šte se uspokoi,
I vjatărăt šte se uspokoi.