Un capretto [Dona, dona]
Herbert PaganiLa versione ungherese di Erzsébet Molnár. | |
Вот на рынок катит бричка, Грустный в ней телок лежит. А высоко в небе птичка, Вьется ласточка, кружит. Как смеется ветер, Гонит тучи прочь, Он смеется день и вечер, И ещё всю ночь. Дона-дона, дона-дона… «Хватит хныкать, — крикнул возчик. — На кого тебе пенять? Сам родился ты теленком, Сам не хочешь, брат, летать». Как смеется ветер, Гонит тучи прочь, Он смеется день и вечер, И ещё всю ночь. Дона-дона, дона-дона… И зачем телят зарежут, Им никто не объяснит. А кому мила свобода, Тот, как ласточка взлетит. Как смеется ветер, Гонит тучи прочь, Он смеется день и вечер, И ещё всю ночь. Дона-дона, дона-дона… | DONA-DONA Mén a szekér, városba mén szomorú szemű borjú bőg, Fenn az égen száll egy fecske talán meg sem is hallja őt. Hogy kacag a szél, úgy nevet mint aki sír, délen át és éjen át kacagja ahogy csak bír. Dona-dona-dona-dona, dona-dona-don-dona-don, Dona-dona-dona-dona, dona-dona-dona-don. Kár a bőgés, szól a gazda ki mondta azt, hogy borjú légy? Lenne szárnyad, szállva szállnál, tiéd lenne a messze ég. Hogy kacag a szél, úgy nevet mint aki sír, délen át és éjen át kacagja ahogy csak bír. Dona-dona-dona-dona, dona-dona-don-dona-don, Dona-dona-dona-dona, dona-dona-dona-don. Azt ki kötélen él mint borjút megölik s nem tudja miért. Ám ki szabadon éli életét megtanul szállni fecskeként. Hogy kacag a szél, úgy nevet mint aki sír, délen át és éjen át kacagja ahogy csak bír. Dona-dona-dona-dona, dona-dona-don-dona-don, Dona-dona-dona-dona, dona-dona-dona-don. |