Bérmunkás-ballada

Hordunk vinnyogó kosarat,
kapálunk reszkető salátát,
vályognak dagasztunk sarat,
szabjuk a divathölgy ruháját,
fejtjük a sertés-oldal háját,
zsírt olvasztunk, libát tömünk
s az est ha bontja lengő táját,
bérünk van, nincsen örömünk.
 
Hiába emelünk falat
és rakjuk sorsunk kaszárnyáját,
fiúnk uccán, üveg alatt
nézi csak építőkockáját
s ha lányunk babaruhácskáját
kéri - hisz szövetet szövünk -
összeszorítja puha száját -
bérünk van, nincsen örömünk.
 
Szemünk előtt csak szíj szalad,
csinálunk kocsit, hozzá pályát,
földben, föld fölött, föld alatt
elültetjük a világ fáját,
begyűjtjük a rét gabonáját
és még büszkék se lehetünk -
tűzbe vetik, vízbe dobálják.
Bérünk van, nincsen örömünk.
 
A krumpli úgy nő, ha kapálják!
Ott nincs hiba, hogy küzködünk,
nem az rágja az ember máját.
Bérünk van, nincsen örömünk.

Ballata di un salariato

Portiamo la cesta cigolante,
zappiamo l'insalata tremolante,
impastiamo melma e argilla,
cuciamo il vestito alla riccona,
stacchiamo lardo dai fianchi del porco,
fondiamo strutto, ingozziamo oche;
e se la sera fluida si spande attorno,
non c'è gioia per noi. Solo un salario.

Costruiamo un muro inutile
e la caserma del nostro destino,
nostro figlio per strada, dalla vetrina
guarda e basta il gioco del meccano,
e se nostra figlia chiede un vestitino
per la sua bambola a noi che tessiamo,
il suo desiderio le resterà sulle labbra;
non c'è gioia per noi. Solo un salario.

Davanti agli occhi solo ci scorrono
cinghie e pulegge; facciamo vagoni,
in terra, sulla terra e sotto terra
piantiamo l'albero del mondo,
raccogliamo il grano dal suolo
e manco possiamo esserne fieri,
lo bruciano, lo buttano in acqua;
non c'è gioia per noi. Solo un salario.

La patata cresce se la zappiamo!
Va anche bene se sgobbiamo,
ma non è questo che ci tormenta.
Non c'è gioia per noi. Solo un salario.