A föl-földobott kő
Endre Ady| Original | Traduction française / Francia fordítás / Traduzione francese / ... |
| A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. | PIERRE LANCÉE EN HAUT Pierre sans cesse relancée, du haut chutant sur ton sol, mon petit pays, encore, toujours, ton fils rentre chez toi. Il visite de tour en tour les pays lointains, pris de vertige, savoure le chagrin, et chute dans la poussière dont il fut. Ne cesse de désirer le loin et il ne peut s’enfuir, Avec ses désirs hongrois qui s’apaisent et de nouveau ; Je suis à toi dans ma colère faramineuse, ma grande infidélité, ma peine amoureuse, mornement magyar. Pierre sans cesse jetée vers le haut, triste sans volonté, mon petit pays, je suis à ton image, reflétant une exemplaire identité. Mais ô, en vain tout qu’il soit de volonté, si cent fois tu me lançais, je te reviendrais et cent fois et l’ultime fois. |
