Attila József: Most a jövendő férfiakról szólok

Originale	Traduzione italiana da “Attila József. Poesie - 1922-1937”, Oscar...
ATTILA JÓZSEF: MOST A JÖVENDŐ FÉRFIAKRÓL SZÓLOK	GLI UOMINI DELL’AVVENIRE
Ők lesznek az erő és szelidség, Szétszaggatják a tudás vasálarcát, Hogy az arcán meglássák a lelkét. Megcsókolják a kenyeret, a tejet S amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, Ugyanavval kifacsarják az érckövekből A vasat és minden fémeket. Városokat raknak a hegyekből, Nyugodt és roppant tüdejük a vihart, A fergeteget magába szívja S megcsöndesülnek mind az óceánok. Mindig várnak váratlan vendégre, Az ő számára is teríttetnek És megterítik a szívüket is. Az Isten szerető öccsei ők.	Essi saranno la mitezza e la forza Strapperanno la maschera di ferro del sapere, perchè sul volto l'anima si veda. Baceranno il pane, il latte: carezzeranno il capo dei bambini ed estrarranno con le stesse mani ferro ed altri metalli dalle pietre. Formeranno città dalle montagne ed i loro polmoni quieti e immensi assorbiranno tempeste, uragani; si placherà ogni oceano. Saranno sempre in attesa d’ospite imprevisto: anche per lui prepareranno il desco e gli apriranno il cuore.
Legyetek hasonlók hozzájuk, Hogy kisgyerekeitek liliomlábaikkal Ártatlanul mehessenek át Az előttük álló vértengeren.	Siate simili ad essi, perchè i vostri piccoli, che han di giglio i piedi, il mare di sangue che dinanzi a loro giace, possano da innocenti attraversare.