Egy mondat a zsarnokságról
Gyula IllyésVersione italiana di Agnese Preszler | |
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben, nemcsak a vallatószobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak a füst-sötéten gomolygó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében, nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! – ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan pattogtatott “vigyázz!”-ban, “tűz”-ben, a dobolásban s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák, nemcsak a titkon félig nyílt ajtón ijedten besuttogott hírekben, a száj elé kapott ujj “pszt”-jében, hogy ne mozdulj, hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet növelő néma könnyek zuhatagában, táguló szembogárban, az van az éjben halkan sikló gépkocsizajban meg abban, megállt a kapulajban; abban, ahogy a “halló” közben – érzed – a kagyló csöndjén keresztül figyel egy idegen fül; nemcsak a telefondrót közt vergődő Laokoon-mód: vonat, repülő, sínpár, gúzsbog, kötélszár, mert zsarnokság van, nemcsak a talpra álltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben, az ernyedetlen tapsoló tenyerekben, az operában, a trombitában, ott van az utca sarkán az éppoly harsány – vígan vagy kongó zordan feszülő kőszoborban, az van a derűtelen tarkálló képteremben, külön minden keretben, már az ecsetben; mert zsarnokság ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy a régi istened sem; mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában, abban, ahogy a gyermek dadog az idegennek, ahogy, mielőtt súgtál, hátrafordultál, nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál is jobban bénító szólamokban; az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban, ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szómámorban, mint légydög a borodban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél, tányérban és pohárban, az van az orrba-szájban, világban és homályban, szabadban és szobádban, mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van, ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független, fönt a tejút is már más, határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak, a nyüzsgő égi sátor egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból, a papból, kinek gyónol, a prédikációkból, templom, parlament, kínpad, megannyi színpad; hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék, vonat kereke, hallod, rab vagy, erre kattog; hegyen és tavak mellett be ezt lehelled; cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, szív-hökkenésben; a nyugalomban, a bilincs-unalomban, a záporzuhogásban, az égig érő rácsban, a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből, ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába beivódik, evődik velődig; töprengenél, de eszmét tőle fogan csak elméd, néznél, de csak azt látod, amit ő eléd varázsolt, s már körben lángol erdőtűz gyufaszálból, mert mikor ledobtad; el nem tapodtad; így rád is ő vigyáz már gyárban, mezőn, a háznál; s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, fiad neki nemzed, hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy; mert már miattad dermed dacba a gyermek, s lesz az öledben ringó feleség ringyó; vakondként napsütésben így járunk vaksötétben s feszengünk kamarában futva bár Szaharában; mert ahol zsarnokság van, minden hiában, e dal is, az ilyen hű, akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál. | UNA FRASE SULLA TIRANNIA Dove c'è tirannia tirannia c'è non solo nella canna del fucile non solo nella prigione non solo ove ha luogo la tortura nella parola urlata a notte dalla sentinella tirannia c'è non solo nella requisitoria che comincia a crollarsi fumigando, nel confessare nel telegrafo a muro dei reclusi nella condanna fredda del giudice: colpevole! tirannia c'è non solo nel ritmo militare dell'"attenti!" nel "Fuoco!", nel rullio del tamburo, nel modo in cui la salma viene gettata nella fossa, non solo nella timida notizia pavidamente sussurata attraverso una porta socchiusa, nel dito che ammonisce - psss! - sulle labbra tirannia c'è non soltanto nel volto atteggiato rigido come un'inferriata nell'urlo fioco che si affanna contro quell' inferriata o nel precipitare muto delle lacrime che ampliano il silenzio nell'iride fissa tirannia c'è non solo negli "evviva!" urlati balzando in piedi negli urrà nei canti dove c'è tirannia tirannia c'è non soltanto nei palmi plaudenti senza sosta nel trombone a teatro nel marmo delle statue ugualmente inarmonico e falso non solo nei colori delle mostre in ogni singola cornice fin nel pennello, nel rombo sordo della macchina che viaggia nella notte e si ferma davanti alla porta; dove c'è tirannia lei incombe su tutti come neanche il tuo dio una volta tirannia c'è non solo nell'asilo-nido nelle parole del padre o nel sorriso della madre nel modo in cui il bambino risponde agli stranieri non nel filo spinato non soltanto nelle file dei libri non nei luoghi comuni che piu del filo spinato inebetiscono è nel bacio di saluto mentre la moglie chiede "quando rincasi, caro?". Nei "come va" ripetuti meccanicamente per strada nella stretta di mano d'improvviso allentata nel modo in cui d'un tratto il viso dell'amante s'indurisce perché lei è presente all'appuntamento non solo nell'interrogatorio nella dichiarazione d'amore anche in quell'estasi dolce di parole come la mosca nel vino poiché solo non sei neanche nei sogni, c'è lei dentro al letto nuziale ancora prima del desiderio poiché giudichi bello solo quanto appartenuto già alla tirannia hai giaciuto con lei quando credevi di fare l'amore, è nel piatto, nel bicchiere nel caso nella bocca nel freddo nel buio all'aria aperta nella tua camera come dalla finestra spalancata penetra il tanfo della carogna come una fuga di gas in qualche angolo della casa se parli da solo è lei che ti interroga, la tirannia, neanche nella tua fantasia sei libero la Via Lattea si trasforma: frontiera perlustrata dai riflettori, campo minato; la stella: uno spioncino, la volta celeste che brulica: un unico lager; perché la tirannia parla nella febbre nelle campane tramite il prete e colui che egli assolve, nelle prediche; chiesa parlamento patibolo: altrettanti teatri; chiudi riapri gli occhi sempre lei che ti guarda; come la malattia ti segue come il ricordo; la ruota del treno, senti?, schiavo, schiavo, ripete; in montagna o al mare respiri lei il fulmine zigzaga, è lei in ogni istantaneo rumore, luce, extrasistole, nel riposo nelle manette della noia nello scrosciare dell'acquazzone inferriata dal cielo alla terra nella valanga che imprigiona bianca come il muro della cella; attraverso l'occhio del tuo cane è lei che ti guarda poiché in ogni mèta è lei lei è anche nel tuo domani nei tuoi pensieri in ogni movimento, come l'acqua l'alveo tu la segui e la crei; spii fuori da questo cerchio? è lei che ti guarda dallo specchio, è lei che spia, invano vorrai correre via, sei carcerato e insieme secondino; penetra nel tabacco nella stoffa deglio abiti nel tuo stesso midollo; tu vorresti riprendere coscienza ma ti tornano in mente solo le sue idee vuoi guardare ma vedi solamente quel che proietta lei davanti a te già tutt'intorno brucia per un fiammifero un bosco di fiamme perché non l'hai pestato nel gettarlo per terra; cosi lei t'accudisce nella fabbrica sul campo in casa né piu sai cosa è vivere carne e pane che sono desiderare amare cosa sia allargare le braccia come lo schiavo tu che fabbrica da sé le sue manette; se mangi ingrassi lei, per lei generi un figlio dove c'è tirannia tutti sono anelli della catena; anche da te sorte un fetore anche tu sei tirannia come talpe in pieno sole camminiamo brancolando ci agitiamo in camera come nel Sahara poiché dove c'è tirannia tutto è vano anche il canto, seppure fedele come questo non importa quale opera poiché lei da sempre se ne sta presso la tua tomba è lei che ti dirà chi fosti anche le ceneri tue le serviranno. |