Grava
Esperanto Desperado| Versione italiana della poesia di Attila József | |
| MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNEK VISSZA | SAREBBE BELLO NON RICAMBIARE IL COLPO |
| Mikor nagyokat ütnek rajtunk Mikor nagyokat ütnek rajtunk Milyen jó lenne nem ütni vissza Se kézzel, se szóval Világítni a napvilággal Elaltatni az éjszakával Szólni a gyávaság szavával De sose ütni vissza Lelkeimmel pörölnöm kéne S élvén is én vagyok most a béke Szelíd fényesség az ingem És béke, béke mindenütt Pedig csak én élek vele! Felemelnek a napsugarak Isten megcsókolja minden arcom És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem A pusztaság fele. | Quando riceviamo un colpo forte Sarebbe bello non ricambiarlo Né con le mani né con la parola Illuminarsi con la luce del giorno Addormentarsi con la notte Parlare da vili ma mai ricambiare il colpo. Disputare con le mie anime Anche se in vita sono la pace stessa. Acqua cristallina di ruscello Scorre negli alvei delle mie vene. La mia camicia è docile lindore E pace, pace ovunque Anche se a viverla sono solo io!... I raggi del sole m’innalzano Iddio bacia tutti i miei volti E grandi carri col loro carico da me s’avviano Verso il deserto. |
