| UNGHERESE 2 [ Bencebaecker, Lyricstranslate 2020]
|
A KARÓ | A karó |
| |
Az öreg Sziszet velem beszélt | Siset nagyapó beszélt nekem, |
korán ülve a házkapunál | A kapuban kora hajnalban, |
mialatt a napra várakoztunk | Miközben a napfelkeltét vártuk |
s a kocsikat erre menni láttunk. | És néztük a kocsikat elhaladni |
| |
Sziszet, nem látod-e a karót | Siset, nem látod a karót, |
melyhez mindenki kötve van? | Amihez mind ki vagyunk kötve? |
Ha nem tudunk megszabadulni | Ha nem tudunk tőle megszabadulni, |
nem járhatunk, nem járhatunk. | Soha többé nem járhatunk már. |
| |
Mindnyájan húzzunk és lehull, | Ha húzzuk mind, majd ledől, |
sokáig nem bírhatja a terhet. | És sokáig nem tarthat ki, |
Ez bizony, hull le, hull le, hull le, | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
már rothadt és romlott a fa. | Már elég rohadt kell, hogy legyen. |
| |
Ha én erősen húzok erről | Ha te erősen húzod itt, |
és te erősen húzol arról, | És én is erősen húzom ott, |
ez bizony, hull le, hull le, hull le | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
és végre megszabadulunk. | És felszabadulhatunk. |
| |
De, Sziszet, sok idő már elmúlt | De, Siset, már sok ideje így van, |
s a bőr a kezemről már lejött, | A kezeim engem nyúznak meg, |
érzem, hogy erőm fogytán van, | Ha elhagy az erőm egy pillanatra, |
a karó nagyobbodik, elnehezül. | A karó vastagabb lesz és erősebb. |
| |
Jól tudom, hogy rothadó, | Nagyon jól tudom, hogy rohadt, |
de, Sziszet, sokat, sokat nyom. | De az van, Siset, hogy olyan nehéz, |
Érzem, hogy erőm hanyatlik, | Hogy időnként elhagy az erőm |
ismét énekeld el nekem dalodat. | Énekeld el újra a dalod. |
| |
Mindnyájan húzzunk és lehull, | Ha húzzuk mind, majd ledől, |
sokáig nem bírhatja a terhet. | És sokáig nem tarthat ki, |
Ez bizony, hull le, hull le, hull le, | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
már rothadt és romlott a fa. | Már elég rohadt kell, hogy legyen. |
| |
Ha én erősen húzok erről | Ha te erősen húzod itt, |
és te erősen húzol arról, | És én is erősen húzom ott, |
ez bizony, hull le, hull le, hull le | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
és végre megszabadulunk. | És felszabadulhatunk. |
| |
Az öreg Sziszet nem beszél többé, | Siset nagyapó már semmit nem mond |
elvitte egy rossz szél | A rossz szelek elvitték |
ő tudja hová a szél elvitte | - Isten tudja, hova - |
s én még vagyok a házkapunál. | És én továbbra is itt vagyok a kapuban |
| |
S ha mennek erre új fiatalok | És miközben az új fiúk mennek, |
fennhangon újra eléneklem | énekre emelem a fejem, |
Sziszet utolsó dalát, | Siset utolsó dalára, |
az utolsót, melyt tanított. | Az utolsóra, amit megtanított |
| |
Mindnyájan húzzunk és lehull, | Ha húzzuk mind, majd ledől, |
sokáig nem bírhatja a terhet. | És sokáig nem tarthat ki, |
Ez bizony, hull le, hull le, hull le, | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
már rothadt és romlott a fa. | Már elég rohadt kell, hogy legyen. |
| |
Ha én erősen húzok erről | Ha te erősen húzod itt, |
és te erősen húzol arról, | És én is erősen húzom ott, |
ez bizony, hull le, hull le, hull le | Biztos, hogy elesik, elesik, elesik, |
és végre megszabadulunk. | És felszabadulhatunk. |