Lingua   

L'estaca

Lluís Llach
Pagina della canzone con tutte le versioni


UNGHERESE (Riccardo Venturi)
STAURINN

Við Siset einn morgun sátum
saman við töluðum lágt.
Bílana greint við gátum
geysast í hver sína átt.
Sérðu ekki staurinn sagð'ann
sem allir hlekkjast nú við
Fyrr en við fáum hann lagðan
við frelsið við göngum á snið.

Ef allir toga steypist hann.
Nú innan skamms hann velta kann
látum hann falla, falla, falla.
Fúi nær gegnum staurinn þann.
Ef að þú tekur fastar í
þá mun ég taka fastar í.
Þá skal hann falla, falla, falla
og loks við verðum frjáls og frí

Við erfiði æfin líður.
Ekki er tíminn kyrr.
í sárum á höndum svíður.
En samur er staurinn sem fyrr.
Staurinn er staður og þungur
og stendur þó fast togum við.
Þú sem ennþá ert ungur
ættir að leggj' okkur lið.

Ef allir toga steypist hann.
Nú innan skamms hann velta kann
látum hann falla, falla, falla.
Fúi nær gegnum staurinn þann.
Ef að þú tekur fastar í
þá mun ég taka fastar í.
Þá skal hann falla, falla, falla
og loks við verðum frjáls og frí

Nú rödd hans er hætt að hljóma
og heyrist ei lengur hans mál.
Við finnum það enduróma
hið innra og magnast í bál.
Þann söng sem að Siset forðum
söng bæði morgun og kvöld.
ég syng með hans eigin orðum
og undir tekur nú fjöld.

Ef allir toga steypist hann.
Nú innan skamms hann velta kann
látum hann falla, falla, falla.
Fúi nær gegnum staurinn þann.
Ef að þú tekur fastar í
þá mun ég taka fastar í.
Þá skal hann falla, falla, falla
og loks við verðum frjáls og frí
A KARÓ

Az öreg Sziszet velem beszélt
korán ülve a házkapunál
mialatt a napra várakoztunk
s a kocsikat erre menni láttunk.

Sziszet, nem látod-e a karót
melyhez mindenki kötve van?
Ha nem tudunk megszabadulni
nem járhatunk, nem járhatunk.

Mindnyájan húzzunk és lehull,
sokáig nem bírhatja a terhet.
Ez bizony, hull le, hull le, hull le,
már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről
és te erősen húzol arról,
ez bizony, hull le, hull le, hull le
és végre megszabadulunk.

De, Sziszet, sok idő már elmúlt
s a bőr a kezemről már lejött,
érzem, hogy erőm fogytán van,
a karó nagyobbodik, elnehezül.

Jól tudom, hogy rothadó,
de, Sziszet, sokat, sokat nyom.
Érzem, hogy erőm hanyatlik,
ismét énekeld el nekem dalodat.

Mindnyájan húzzunk és lehull,
sokáig nem bírhatja a terhet.
Ez bizony, hull le, hull le, hull le,
már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről
és te erősen húzol arról,
ez bizony, hull le, hull le, hull le
és végre megszabadulunk.

Az öreg Sziszet nem beszél többé,
elvitte egy rossz szél
ő tudja hová a szél elvitte
s én még vagyok a házkapunál.

S ha mennek erre új fiatalok
fennhangon újra eléneklem
Sziszet utolsó dalát,
az utolsót, melyt tanított.

Mindnyájan húzzunk és lehull,
sokáig nem bírhatja a terhet.
Ez bizony, hull le, hull le, hull le,
már rothadt és romlott a fa.

Ha én erősen húzok erről
és te erősen húzol arról,
ez bizony, hull le, hull le, hull le
és végre megszabadulunk.




Pagina della canzone con tutte le versioni

Pagina principale CCG


hosted by inventati.org