Gracias a la vida
Violeta ParraUNGHERESE / HUNGARIAN / HÚNGARO - Gábor Domján | |
ELÄMÄLLE KIITOS Elämälle kiitos sain siltä paljon Sain lyhtyä kaksi kun niillä katson Niin erotan selvään kirkkaan ja mustan Korkean taivaan, sen tähtien pohjan Läpi ihmisjoukon miehen jonka tahdon Elämälle kiitos sain siltä paljon Sain siltä kuulon leveän virran Se imee öin ja päivin liverryksen, laulun Jyryn, naputuksen, pauhun, sateen pauhun Ja ne hellät äänet joilla minua kutsut Elämälle kiitos sain siltä paljon Kun sain siltä äänen ja kirjainten muodon Ne sanoiksi yhtyy ja lausuu selvään Nimet äidin, veljen ja valon heittää Sille tielle jota yksin kuljet Elämälle kiitos sain siltä paljon Jalat joilla kuljin uuvuttavat matkat Kaupunkien halki, poikki lammikoiden Arojen ja hiekan, vuorien ja soiden Lattiasi poikki, pihas puutarhoiden Elämälle kiitos sain siltä paljon Se sydämen antoi joka ilosta takoo Kun kasvavan huomaan ihmisen taidon Kun pahasta irti näen hyvän ja aidon Kun silmiesi syvää kirkkautta katson Elämälle kiitos sain siltä paljon Kun sain siltä naurun, sen vierelle itkun Niin erotan selvään onnen ja tuskan Jokaisen laulun läikkyvän pohjan Yhteisen laulun jota itsekin laulan Elämälle kiitos sain siltä paljon | KÖSZÖNÖM NEKED ÉLET Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Hangot és beszédet, a gondolatnak formát. Hogy kérdezzek s feleljek, egyenes utat leljek, Anyát, barátot, testvért összefűző fénysugárt, A lélektől lélekig elérő szeretet útját Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Figyelmet a csendre és a hangra hallást, Hogy hallhassak éji neszt, madárdalt, rikoltást, Tengert, zúgó tengert, eső lágy kopogását, S szeretőmnek élettel telt, zengő hangját. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Fényt a két szememnek s bele éles látást, Hogy felismerhessek feketét, fehéret, A magas égről a benne rengő csillagtengert, S az emberek tömegéről Téged, az egyetlent. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Fájdalmat, örömet, nevetést és sírást, S azt, mi megmér, megrostál szót, szándékot, tettet. A tüzet, a vizet, mi bennem dalt formál, E dalt, mely nem enyém, de ím a tied most már. Köszönöm neked élet, hogy annyi mindent adtál: Inaimba iramot, lábaimba járást, Hogy bejárhassak síkot, dombot, hegyvidéket, Üres tanyát, zsúfolt várost és ezer népet, Hogy végre házadba , tehozzád, hazatérjek. Köszönöm az életet, Köszönöm élet. |